40 éves a PRIMO iskola-számítógép

1984 tavaszán jelentették be, hogy terveznek készíteni egy olcsó személyi számítógépet (Akkor még nem a PC-t nevezték személyi számítógépnek). A feladatra három szervezet állt össze:

• MTA SzTAKI (tervezés)
• Elektromodul (terjesztés)
• Sárisápi Új élet MgTsz (gyártás)

A tervezésben a SzTAKI fiatal munkatársai vettek részt. . Mivel többen nem hittek abban, hogy sikerül elkészíteni – a SzTAKI egyéb számítógépeinek neve (Syster, Variter) – Bukter néven emlegették. Szerencsére a pesszimista hangoknak nem lett igaza. Elkészültek a tervek hozzávetőleg fél év alatt. Egyetlen nyomtatott áramköri lapra szerelték az egész számítógépet. Mivel a billentyűzethez szükséges kapcsolók nagyon drágák voltak a korabeli egyéb számítógépek sem használtak valódi billentyűzetet, hanem fólia tasztatúrát használtak. Ezeknek a fóliabillentyűzetek az élettartama eléggé korlátozott volt. A PRIMO-hoz nyomtatott áramköri lapból alakítottak ki érintő billentyűzetet. Ez a billentyűzet szinte teljesen elnyűhetetlen, azonban semmilyen mechanikai visszajelzést nem ad a lenyomásról, az egyetlen jel egy akusztikus beep jel, ami egy iskolai számítógépteremben azért elég zavaró tudott lenni.

Érdekes fejlesztés volt a képernyő megjelenítése is. Abban az időben az volt az elterjedt, hogy a képet karaktergenerátor IC állította elő, a grafikát pedig az egy-egy karakter 6 részre osztásával alakították ki. Ezek voltak az úgynevezett grafikus karakterek. Ez azt jelentette, hogy egy betű helyén 6 képpontot tudtak megjeleníteni. Ezt hívták kvázigrafikus megjelenítésnek.

(A PRIMO-ról már korábban is írtam egy cikket)

Megjelenítés

Mivel a fejlesztés egyik sarokpontja az olcsóság volt, a korabeli (kelet európai) műszaki színvonalnak megfelelően fekete-fehér TV-t használtak. A gyakorlatban gyakran a legolcsóbb Junoszty TV volt, aminek a megbízhatósága és a képminősége is „az árának megfelelő volt”.

A PRIMO fejlesztői nem szerettek volna karaktergenerátor IC-t használni, mivel növelte volna a költségeket, ehelyett a képernyő megjelenítését úgy oldották meg, hogy minden egyes elemi képponthoz egy-egy bitet rendeltek a memória erre kijelölt részében, ezzel valódi grafikus megjelenítést valósítottak meg, az egyes karaktereket pedig a képpontokból állították össze. Ez lehetővé tette, hogy a szöveges és grafikus tartalmakat egy időben jelenítsék meg, valamint a felhasználó tetszés szerinti saját karakterkészleteket tudott definiálni. Akkoriban volt jelentősége, hogy lehetővé tette akár cirill betűs szövegek megjelenítését is. (elvi akadálya nincs a távol-keleti írásképek megjelenítésének sem.)

Az adattárolás

Az adattárolásra is rányomta a bélyegét a korabeli technikai színvonal. A gyárból kikerülő darabok kazettás magnón történő adattárolásra lett felkészítve. A gyártó a BRG JUNO magnóját ajánlotta, de (elvileg) bármilyen magnóval korrektül működött. A kazettás magnó viszonylag alacsony átviteli sebességgel soros adattárolást tett lehetővé. A soros adattárolás azt jelenti, hogy ha egy adatra van szükségünk a teljes állományt végig kell olvasni a kívánt adatig. Ennek ellenére előfordult, hogy adatfeldolgozásra is használták a rendszert.

A nyomtatott áramköri lapon ki volt alakítva a hely a Comodore floppy egység csatolásához, azonban a szükséges alkatrészek nem kerültek beépítésre. Ennek az egyik oka az lehetett, hogy egy ilyen egység ára a PRIMO árának a nagyon sokszorosába került.

Az árképzés

A feladatkiírás szerint a PRIMO nem kerülhetett többe, mint egy mosógép. Egy számítógép esetén ez (akkoriban) kimondottan alacsony árnak számított. A számla szerint a PRIMO 11 500 Ft a tápegység 4 600 Ft volt. Az igen egyszerű tápegység esetén a 4 600 Ft irreálisan magas árnak tekinthető, de így oldották meg, hogy a számítógép árának egy részét a tápegységre számolták el. Mivel a garancia csak a két egység együttes megvásárlása esetén élt, valószínűleg kevesen vették meg tápegység nélkül.

Hogy az összesen 16 100 Ft mekkora ár volt, azt jelzi, hogy pár évvel később az első munkahelyemen a fizetésen 4 400 Ft volt. Tehát az akkori fizetésemből 4 havi pénzt kellet volna félretennem. Igaz, akkoriban már 4000 Ft-ért adták az alapgépet.

A Sárisápi MgTSz

A gyártást a Sárisápi MgTSz melléküzemága végezte.

Az MgTSz a mezőgazdasági termelő szövetkezet rövidítése. Mivel a mezőgazdasági munkák erősen szezonálisak. Vetéskor és betakarításkor rengeteg emberre volt szükség, de voltak hosszú időszakok, amikor jóval kevesebb ember elegendő volt a feladatok ellátására. Ezeknek a szezonális ingadozások kiegyenlítésére a termelőszövetkezetek melléküzemágakat üzemeltethettek, kedvező feltételek mellett. Így alakulhattak ki. hogy olyan emberek dolgoztak a melléküzemágakban, akiknek a mezőgazdasági termeléshez semmi közük sem volt.

A PRIMO-ból 10 000 darabot terveztek gyártani és azonnal nekiláttak a fejlesztésnek is. Így megtervezték a B szériát „valódi” billentyűzettel és a színes grafikával felvértezett PRO PRIMO-t. A PRMO-ból olyan 7000 darabot a B verzió billentyűzetetének az egyik érdekessége, hogy nem volt a gombokban rúgó, hanem mágnesek emelték vissza a billentyűket. Ebből olyan 1000 darab készült.

A Pro/PRIMO valódi billentyűzettel és színes grafikával készült. ebből csak pár prototípus készült. Az egykori alkotók ebből csak egy erősen átalakított darabot tudtak felhajtani.

Megjelenés és csomagolás

A PRIMO A sorozat formatervét iparművész készítette. A B és a Pro széria esetén a nyomógombos billentyűzet miatt a ház alsó és felső rész közé emelő elemet kellett tenni, ami a doboz arányait módosította.

A csomagolás abban az időben szinte a „jövőből jöttnek” tűnt. Vidéken még lehetett szöget venni újságpapírba csomagolva, az aktuális közgazdasági felfogás szerint „a csomagolás érték csökkentő tényező” (ezt azzal magyarázták, hogy a csomagolásra költeni kell, de a termék használhatóságát nem javítja). Volt rajta egy logó egy típusjel, és néhány más felírat,

Sajnos a számítógép gyártása végül veszteségesnek bizonyult, aminek az egyik oka az alacsony legyártott darabszám.

Szerintem sokan kezdtük az informatikai pályafutásunkat a PRIMO-val. Az alapos dokumentáltsága, egyszerű felépítése kiváló tanuló géppé tette, de el kell ismerni, hogy a ZX Specftrummal, vagy a COMMODRE 64-el nem tudta felvenni a versenyt, a játékprogramokkal való ellátottság, a színes grafika, valamint a kellemes hang hiánya miatt.

Napjainkban a PRIMO-nak komoly rajongótábora van, akik restaurálják a megmaradt számítógépeket, illetve készítenek emulátorokat és utángyártott PRIMO-kat